Hanry Adam Miller

Előtörténet:

Név: Hanry Adam Miller.
Faj: Ember.
Születési idő és hely: 2375. Február 14. Föld.
Kor: 30.
Kaszt: Tengerész.
Pozíció: Kapitány (NCC-1702 U.S.S. Atlantika)

Kinézet:



Szem: Barna.
Haj: Barna.
Bőr: Világos.
Magasság: 175 cm.
Súly: 73 kg.

Előtörténet:

Gyerekkor:

Henry Adam Miller 2375 –ben születet a Föld bolygón. Anyja egy teherszállító hajó orvosi tisztje, apja pedig kapitánya volt. Szülei egy teherszállító hajón dolgoztak és a Földön töltötték fel készleteiket mikor a fiú megszületett. A gyermeket szüleik után nevezték el. A fiatal gyermek gyorsan cseperedett. Idővel apja megtanította, hogy hogyan vezesse a hajót. Anyja pedig orvosi tudását adta tovább fiának. A gyermek nagyon szeretett az Űrben lenni. Egy idő után rájött, hogy Ő tovább szeretne lépni a teherszállításról a Csillagflottai élethez. Szülei nagyon szomorúak voltak mikor 15 évesen elhagyta a teherhajót és a Földön elindult a Csillagflotta Akadémiája felé. Nem sokkal azután, hogy beadta a jelentkezést már mehetett is tanulni.

Akadémiai évek:

Nyugodt első féléve volt az ifjú Miller-nek. Rögtön az első napon megismerkedett egy vele, egykorú diákkal Adam Connor-al. Nagyon jól kijöttek egymással és rengeteget lógtak együtt az órák után. Miller keményen tanult és próbált mindenből jeles lenni. Sajnos nem jött össze a kitűnő egy a majdnem kitűnő igen. A tanárai nagyon sokat dicsérték esze és nagy kreativitási készsége miatt. A félév közeledtével egyre keményebbé váltak az órák. Nagy ütemben ismételték át a tanultakat. A félévi vizsgák első napján Miller-nek és jó néhány társának köztük Connor-nak is gyakorlati vizsgát kellett tennie. Egy szimulációs programban kellett sikert akarniuk. Amikor beült a kapitányi székbe elindult a szimuláció.
- Uram! Egy Romulán hajó közeledik felénk. – jelentette a szenzorokat kezelő tiszt.
- Hogy ezek mindig ilyenkor bukkannak fel. Rendben. Pajzsokat maximumra. Elülső fézereket élesíteni. Töltsön be két kvantum torpedót. – adta ki az utasítások a „kapitány”.
Amint a Romulán hajó hatótávolságba ért tüzet nyitottak. A pajzsok jól bírták a lövéseket egy ideig.
- Viszonozzák a tüzet. Torpedókat kilőni. – hangzott el a parancs.
A két torpedó súlyos károkat okozott a Romulán hajóban, ami ezek után elkezdett távolodni.
- Három photon torpedót kilőni. Most. – mondta Miller.
A három torpedóból kettő elérte a célt a harmadik már nem ugyanis a Romulán hajó görbületbe lépet. Viszont a robbanás, amit a két torpedó okozott elég volt ahhoz, hogy a Romulán hajó elpusztuljon. Ám amint a Romulán hajó megsemmisült újabb négy érkezett. Hála a kedves programvezérlőnek.
- Ez így nem fog menni. – mondta Miller. – Azonnal lépjünk 9.6-os görbületbe. – adott parancsot a menekülésre.
A hajó megindult a Romulán cirkálók között majd belépett a szubtérbe. Ám annak ellenére, hogy elmenekültek a szimuláció még nem ért véget. Miller a vezérlő terem felé nézett. A vezérlőt kezelő tanár csak mosolygott egyet. Ekkor hírtelen leálltak a hajtóművek és a hajó kilépett a görbületből. Amint megállt a hajó két Romulán hadihajó érkezett. Amint kiléptek a görbületből megkezdték a támadást. A Föderációs hajó súlyos lövéseket kapott.
- Minden fézer és torpedóvető tüzeljen. – adta ki a parancsot a kapitány.
Ekkor jó néhány Romulán torpedó indult el a hajó felé.
- Delta elkerülő manőver. – hangzott a hirtelen jött reagálás.
A hajó csak egy méterre kerülte el a torpedókat.
- Görbület most. – mondta Miller.
A hajó belépett a görbületbe, majd a monitoron megjelent a zöld felirat: Sikeres küldetés. Miller úgy megkönnyebbült, ahogy még soha.
- Gratulálok, Hölgyeim és Uraim. – mondta Miller, majd felállt és kisétált a teremből.
Odakint a tanárai várták kezet nyújtottak és gratuláltak.
Ezek után Connor-t látta meg nem messze, odasétált hozzá és megszólalt:
- Neked, hogy sikerült? – érdeklődött.
- A harci rész jól ment, csak a menekülés nem, még ezen kell finomítani. – válaszolta Connor lehangoltan, ezek után Connor odalépett az oktatóhoz és megkérte, hogy had próbáljuk meg még egyszer. Miután a tanár beleegyezett odalépett hozzám.
- Miller! Na, mit szólnál hozzá ha mi harcba szállnánk egy kisebb Romulán flottával? – kérdezte Connor.
- Nem rossz ötlet. Legalább gyakorolunk egy kicsit. Melyikünk legyen a kapitány? – válaszolta Miller.
- Neked sikerült jól a teszt, amúgy is nekem kell gyakorolgatni, így nekem jobb lenne a műszerekhez menni, így kiismerhetem a hajó műszereit és képességeit e mellett a te stratégiád is el tudnám sajátítani. – felett a Miller kérdésére Connor.
Ezek után bementek a szimulátorba Miller leült a kapitányi székbe Connor pedig helyet foglalt a műszereknél.
- Na lássunk neki. – mondtam.
Ezek után az oktató elindította a szimulációt. Amikor elindult a szimuláció három Romulán hajó jelent meg, felvették a háromszöges bekerítő alakzatot és tüzet nyitottak.
- Riadó! Pajzsokat maximumra. Elülső fézereket aktiválni és tűz mind a három hajóra. – adta ki a parancsot Miller.
- Igenis. – válaszolta Connor, majd nem sokkal később egy javaslatot tett. – Kapitány, javaslom végezzünk kikerülő manővereket és frontális támadásokat indítsunk a hajók ellen. – hangzott el az ötlet.
- Alfa elkerülő manőver. Egy-egy kvantumtorpedó induljon a három hajó felé. Most. – hangzott el a kilövési parancs.
Miután a kvantum torpedók elindultak a Romulán hajók kitérő manőverbe kezdtek, de mielőtt teljesen kikerülhették volna a torpedókat azok eltalálták a hajtóműveiket és a három hajó megállt.
- Lőjön ki hat photon torpedót aztán lépjen görbületbe. – adta ki Miller a parancsot.
A torpedók elindultak a hajó pedig görbületbe lépett. Ezek után megjelent a Sikeres küldetés felirat a képernyőn.
- Nos, nekem most mennek, kell, mert van egy kis dolgom. A mihamarabbi viszont látásra. – köszönt el Miller, majd kiment a teremből és elindult a folyósón.

Az akadémia további évei nagyon jól teltek Miller számára. Connor-on kívül nagyon jó kapcsolatot alakított ki még jó néhány „emberrel” köztük egy Gver nevű Tellaittal is akivel szintén sok időt töltöttek együtt. Miután kijárta a Csillagflotta Akadémiáját szinte kitűnő átlaggal egy Kísérő hajóra került első tisztnek.

Felnőtt kor:

A felnőtt kora kezdetén elég jó munkát végzett egy Defiant osztályú kísérőhajó első tisztjeként. A hajó több kutatóhajót és teherszállító hajót kísért abban az időben, amikor Miller rajta szolgált. Egy napon egy kutatóhajó kisérése közben segélykérő üzenetet kaptak egy Vulkáni hajótól. Mivel Soleron kapitány a kutatóhajón volt ezért Miller volt a parancsnok. Mikor odaértek a Vulkáni hajóhoz egy ismeretlen hajó támadta a teherhajót. Miután tüzet nyitotta az ismeretlen hajó őket is elkezdte támadni.
- Teljes készültség. Pajzsokat maximumra, fegyvereket élesíteni. – hangzott Miller parancsa.
- Pajzsok és fegyverek aktiválva. – hangzott a fegyvermester válasza.
- Lőjék a hajtóműveiket. – utasította a legénységet Miller.
A fézerek elkezdték lőni az ellenséges hajó hajtóműveit.
- Gyengül a pajzsuk. – jelentette a szenzorokat kezelő tiszt.
- Photon torpedót a hajtóművükbe. – mondta az Első tiszt.
- Máris. – válaszolta a taktikai tiszt.
Miután a torpedó elindult az idegen hajó próbált kitérni, de nem sikerült, mert a torpedó gyorsabb volt. A becsapódás után szabad szemmel is látható volt a hajtóműveken esett kár. Az idegen hajó menekülőre fogta és a szubtérbe lépett. Ezek után a Vulkáni hajó hívta őket.
- Itt Melarin az Exculrus kapitánya. Nagyon köszönjük a segítséget.
- Itt Miller az Ithaka első tisztje. Örömmel segítettünk. Tehetünk még önökért valamit? – érdeklődött Miller.
- Köszönjük, de innen már meg tudjuk oldani. A viszont látásra. – köszönt el a Vulkáni hajó kapitánya majd kikapcsolta a kommunikációs csatornát.
- Viszlát. – mondta még Miller.
Ezek után a legénységhez fordult.
- Menjünk innen. – mondta, majd a hajó belépett a görbületbe.
Még jó néhány évig dolgozott a hajón, de egy napon az a parancs érkezett a Csillagflotta Parancsnokságától, hogy Miller azonnal térjen vissza a Földre. Miután Miller visszatért a Parancsnokságra a Csillagflotta Admirálisa behívta őt az irodájába.
- Jó napot, Uram! – köszönt Miller.
- Üdvözlöm, Miller első tiszt. – viszonozta a köszönést az Admirális. – Azért hívtam ide mert a Parancsnokság úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy előléptessük. Ezennel bejelentem, hogy Ön mostantól a Sovereign osztályú U.S.S. Atlantika kapitánya. – jelentette be az Admirális.
- Ez nagyon nagy megtiszteltetés, Uram. Köszönöm, hogy rám gondoltak. – válaszolta Miller tisztelgés kíséretében. – Mikor kezdhetem meg a munkámat a hajóval? – érdeklődött Miller.
- Amint kilépett innen nekiláthat a legénység beszervezésének. – válaszolta Miller felettese.
- Értettem, Uram. – mondta Miller.
- Itt egy lista azokról, akiket ismer, és akik szerintünk tökéletesek lennének első tisztnek a hajójára.
- Köszönöm. – mondta Miller, majd kilépett az irodából.
Mikor megnézte a lehetséges elő tiszt jelölteket rögtön kiszúrt egy olyan nevet aminek gazdáját elég jól ismerte.
- Nocsak, Adam Connor. Hát rád nem számítottam. – mondta egy mosoly kíséretében.
Két nappal később volt a kinevezési ceremónia. Ez után Miller már a U.S.S. Atlantika fedélzetén folytatta a legénység kiválasztását és közben minél többet próbált megtudni a hajóról.