Parancsnoki Híd

Innen vezérlik a teljes hajót!

Mesélői post Miller kapitány, Shor'ak Parancsnok és Narres Hadnagy számára:

A hídra érve az ideiglenes kormányost találjátok a parancsnoki székben. Mikor meglát titeket feláll és felétek fordul.
- Kapitány, Parancsnok, Hadnagy! - köszönt, majd leült a kormány mellé.
Ekkor a képernyőn megjelent Mortolen Admirális képe.
- Üdvözlöm, Miller kapitány. Megkezdtük a készültséget. Öt hajónk elindult a Borg útvonala felé, hogy megfelelő távolságról követhessék őket. A flotta három Intrepid és két Akira osztályú hajóból áll. Eközben pedig nyolc-nyolc Defiant osztályú hajó indul el a Romulan és Kardassiai határvonalak felé. - hangzott el a helyzetjelentés.

//Sorrend: Miller kapitány, Shor'ak Parancsnok és Narres Hadnagy//

//Előzmény: U.S.S. Atlantika - Konferenciaterem//

Miután mindenki jelezte, hogy megértette a parancsokat beléptem a turbóliftbe.
- Célpont a Híd. - mondtam.
Amint a lift szisszenve bezárul elővettem a zsebemből az egyik kézi számítógépet és gyorsan megnéztem jött-e rá új üzenet. Épp elraktam a gépet mikor a lift ajtaja kinyílt. Belépve a Hídra az ideiglenes kormányost találtam a székben. Mikor meglátott gyorsan átült a helyére.
- Figyelem. Négyes szintű készültség az egész hajó. A Borg nemrég belépett az Alpha Kvadránsba. Minél előbb indulnunk kell. 1/4-ed impulzussal előre a három parsec-re levő aszteroida mezőhöz. Le kell tesztelnünk a fegyvereket. - adtam ki a parancsot.
Ekkor vettem észre, hogy Shor'ak és Narres is megjöttek rögtön utánam.
- Parancsnok, Hadnagy. Lássanak munkához. Fézereket élesíteni, photontorpedókat készenlétbe. - hangzottak el az utasítások.
Ekkor a képernyő aktiválódott és megjelent az egyik Admirális, és adott információt a flotta mozgásról.
- Üdvözlöm, Admirális. Köszönöm a tájékoztatást. Körülbelül negyed óra múlva görbületbe lépünk. Feltéve ha minden rendben megy. Vannak információi az idegen eszközről? - érdeklődtem.

- Kapitány! – szóltam közbe – Ajánlom, lőjünk ki tíz darab ötöd osztályú szondát, és így a mozgó célpontra való tüzeléssel kalibráljuk a fegyverzetet. – mondom a leglogikusabb s leggyorsabb tervet.
- Így rögtön útnak indulhatunk. – mondtam.
- Narres! Készítse a szondákat. Jefferson zászlós, teljes impulzussal a kapitány által újonnan megadott koordináták felé.
- Kapitány!- szólítottam meg a hajó parancsnokát. – Egyet ért? Mert ha nincs időnk, ez az egyetlen logikus választás.

Üzenet Miller kapitánynak, a belső kommunikációs hálózaton belül:[Moklor,gépház]
- Kapitány. Itt Moklor. A hajtómű csak 70%os teljesítményre képes jelen pillanatban. – jelentek a hajó főparancsnokának.

Atlantika, transzporter állomás:

Éppen nyeltem egyet, amikor eltűnt a Csillagflotta parancsnokság, egyik transzporter terme, és helyét felváltotta, egy lényegesen kisebb méretű szoba. A nyelés műveletét befejezve, gyorsan végigtapogattam magam. Amint meggyőződtem, hogy mindenem a helyén van, lassú fejmozdulatokkal körülnéztem. Mindeközben, a vállamon logó zsákomat feljebb híva, lassan kiléptem a kissé megemelt transzporterből.
- Üdvözlöm az Atlantika fedélzetén, parancsnok-helyettes.
Szólalt meg a transzportert vezérlő munkaállomás mögött álldogáló egyenruhás. Tekintetem a nőre irányítottam, majd közelebb érve megszólaltam.
- Üdvözlöm tizedes. Megtudná, nekem mondani hol találom a kapitányt?
- Valószínűleg a hídon. Most közölte, hogy hamarosan indulunk.
- Köszönöm kedves. – mondtam, majd halkabban folytattam. – Tudja, jobban szeretem a repülést.
Mutattam, a vállam fölött a transporter felé. Ennek hatására, a tizedes arcán, sokat sejtető mosoly futott végig. Ezek után, megfordultam, és kileptem a folyosóra.

Parancsnoki híd:

Némi térkép-, és turbólift használat után, végre megérkeztem a parancsnoki hídra. Belépés előtt, gyorsan megigazítottam egyenruhámat, illetve a rávett tiszti mellényt. Amint, kinyit a hídra feztó ajtó nagyot nyelve, és a zsákomat vállamra véve, magabiztos léptekkel beléptem. Gyorsan körülnéztem, tekintetemmel a kapitányt keresve. Amint megpillantottam, közelebb léptem hozzá.
- Üdvözlöm kapitány. – mondtam – Curtis Taylor szolgálatára. A USS Andorárol lettem átvezényelve.

Csak elsőtiszt, csak elsőtiszt, tehát teljesen jogosan parancsolgat nekemmormogja magában Narres, a nem tépem le a füleit és nem adom a kezébe litániát.
- Igen is uram - mondta, ahogy a lövegállásokba helyezte a szondákat, és megerősítette a parancsot mikor a hajó komputere visszakérdezett.
Az élőképbe belép egy újabb emberi lény, aki a USS Andorián szolgált és Curtis Taylorként mutatkozott be. Narres csak azt látta, hogy elég sokan elkéstek a legénységi tagok közül.
Egyesek a Béta kvadráns tulsó végéből jöttek el, hogy itt legyenek mint ő.
- A szondák kilőve - mondta.

Mesélői poszt Miller Kapitány, Shor'ak Parancsnok, Taylor Parancsnok-helyettes és Narres Hadnagy számára.

Mikor megérkeztetek a kijelölt koordinátákhoz a kormánynál ülő tiszt megszólalt.
- Pályán vagyunk, Uram. - mondta a kapitánynak.
Curtis Taylor érkezése után a kormányos felállt a székből és elment a híd hátsó részére.
Amint a szondákat kilőttétek, azok megjelentek a képernyőn. És elkezdtek kiszíthatatlanul röpködni.

Az Admirális ezen idő alatt elkezdte átadni az információkat Miller kapitánynak.
- Az ott állomásozó Intrepid és Galaxy osztályú hajók eddig csak annyi újat jelentettek, hogy az eszközben van energia viszont nem elég ahhoz, hogy beindítsák. Próbáltak bejutni az eszköz irányítótermébe, de annak az ajtaját komoly védelmi rendszer tarja zárva. A transzporter pedig nem képes behatolni a helyiségbe. Nekik pedig nincsenek meg a megfelelő eszközeik egy ilyen betöréshez. Főleg, hogy az ajtó nem csak, hogy nagy és kemény. de pajzs is védi. - magyarázta az Admirális.

Ha elkezdtetek lőni a szondákat akkor azt vettétek észre, hogy a torpedók telibe találtak, de a fézerek mellé lőttek. Ha elindítottatok egy diagnosztikát a fegyverrendszerre és a védelmi rendszerre akkor az is feltűnhetett, hogy a pajzsok is csak 85%-on működnek.

Shor'ak javaslatát halva egy bólintással jeleztem a beleegyezésem a dolgokba.
Mikor meghallottam, Moklor jelentését a rádióban, egy kicsit mérges lettem.
- Tegyenek meg mindent, Hadnagy! Legalább kilences görbület legyen. - adtam ki az utasítást.
Ekkor hirtelen meghallottam az ajtó nyitódásának a zaját. Mire észbe kaptam egy tiszt állt előttem és mutatkozott be.
~ De jó. Végre megjött a Főkormányosunk is. ~ jegyeztem meg magamban.
- Üdvözlöm, Taylor Parancsnok-helyettes. - köszöntöttem a tisztet. - Mint tudja maga lesz a Főkormányosom. És egyben a másodtisztem is. - mondtam el a munkakörét. - Foglaljon helyet. - mutattam a nemrég megürült kormányosi székre.
Ekkor intettem az ajtónál álló egyik tisztnek.
- Zászlós. Vigye kérem a Parancsnok-helyettes poggyászát a szállására. - adtam ki a parancsot.
Mikor meghallottam Narres jelzését a szondák kilövéséről kiadtam a parancsot a tüzelésre.
- Tűz. Fézerekkel és torpedókkal egyaránt.
Miután az admirális válaszolt a kérdéseimre egy kicsit meglepődtem.
- Nos, akkor tényleg jól be van zárva. Ne aggódjon, Uram. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy bejussunk. - mondtam az admirálisnak.
Mikor a fegyverek lőni kezdtek és láttam, hogy a torpedók eltalálják a szondákat, de a fézerek nem pontosak, Shor'ak és Narres felé néztem.
- Mi van a fegyverekkel? - kérdeztem.

Az események felgyorsultak. Új ember érkezett, aki az én közvetlen beosztottam és egyben a hajó kormányosa. A mellettem lévő széken foglalt helyett. Ép a szenzorokat teszteltem, amikor a kapitány kiadta a tűz parancsot. A frézerek mellé- a torpedók pontosan találtak.
- Kapitány! – néztem a kontrol panelra, amelyen villámgyorsan gépeltem be subrutinokat.
- Még nem tudom. Narres. Kalibrálja a frézereket! Ellenőrizze az energia ellátást és kalibrálja a szenzor rácsot! –adtam ki a parancsot. Majd a képernyőn egy újabb érdekes adat jelent meg.
- Kapitány! A pajzsunk is csak 85%os teljesítménnyel működik. Kötelességem szólni, hogy így nem indulhatunk útnak. A Jupiter állomáson meg kell állnunk, egy teljes karbantartásra. – tettem első tiszti feladatkörömnek eleget, és figyelmeztettem a kapitányt a hajó csapnivaló állapotára.
- Jelen állapotunkban, több mint 78%os valószínűséggel, nem térünk vissza élve.

Nincs helye visszabeszélésnek, nincs helye makacskodásnak. A legénységnek egy élőlényként kell mozognia. Idézte emlékeibe az ősi gorn bölcsességet, ahogy végigzongorázott a konzolon és megtette amit Shor'ak kért.
De már arra felkellett szólalnia, mikor a pajzsokkal is gondok lettek.
- Uram, maga szerint a borg udvariasan megvárja míg megszerelik a madarunkat? - kérdezte a félvulkánitól. - Szerintem egy meglepetésszerű támadásal megszoríthatjuk a hsseriknek /egy patkányszerű létforma a Gorn anyavilágon/ a farkát.
A különös technológiai eszköz is érdekes lehet, de valószinüleg nem annyira égető fontosságú mint a borg problémája.

Az általam, sikeresen elhadart bemutatkozó szövegre érkezett, kapitányi reagálás, tartalmazott egy-két, általam nem ismert tényt is. A hallottakra reagálva, alig hallható sóhaj szakadt fel tündémből, amivel egy időben, szabad kezemmel, bele túrtam, amúgy is kócos hajamba. Ezt követően, a kapitányi rangban álló férfi, újra szólásra nyitotta száját, parancsot adva, egy, a közelben álló katonának.
- Köszönöm, tizedes.
Adtam át a csomagomat a mellém lépő férfinek. Amint a tizedes eltávolodott, sarkon fordultam, és határozott léptekkel elindultam, az időközben megürült, kormányt vezérlő pult felé. A rövid út alatt, végig a munkaállomásomat figyeltem. Amint odaégtem, lassú mozdulatokkal lehuppantam a kényelmes, bársonnyal bevont székbe. Gyorsan benyomtam pár érintő gombot, majd kissé előrehajolva, tanulmányozni kezdtem a kapott válaszokat.
~Legalább itt minden rendben.~
Mondtam magamban, az eddig halottakra gondolva.

Mesélői poszt: Miller kapitány, Shor'ak Parancsnok, Taylor Parancsnok-helyettes és Narres Hadnagy számára.


A diagnosztika több hibát nem jelzett a vizsgált rendszerekben. Ha kalibráltátok a fézereket és ulyra tüzeltetek a fézerek már telibe találták a szondákat. Ezek után Taylor észre vehette, hogy a görbületi hajtómű ereje nő.
Az admirális ezen idő alatt mondott még pár dolgot Miller kapitánynak.
- Megbízunk a tudásukban. Mindenesetre ha nem sikerül bejutniuk a vezérlőterembe. Mindenképpen pusztítsák el. Nem kerülhet az eszköz ellenséges kezekbe. - mondta az Admirális.

Alig a pajzs hibajelzése után. A pajzsok újra 100%-os teljesítményen voltak.

Mikor Shor'ak a Jupiteren való megállást javasolta a plafon felé nézte.
- Parancsnok. Tudhatná, hogy nincs időnk kivárni amíg a Jupiteri karbantartók kijavítják a hajót. Nekünk kell megoldanunk a problémáinkat. A Borg az adatok szerint oda tart ahova mi. Nincs időnk. Így a javaslat elutasítva. - mondtam Shor'ak-nak.
Mikor Narres egy gúnyos választ küldött Shor'ak felé, egy mosoly suhant át az arcomon, de olyan sebességel el is tűnt, ahogy jött.
- Narres Hadnagynak igaza van. - mondtam elismerő pillantást küldve régi barátom felé.
Ekkor az Admirális vonta magára a figyelmem.
- Ha nem tudjuk megvédeni az eszközt és elhozni, akkor a szabályok szerint fogok eljárni. - válaszoltam a felettesemnek.
- Bocsásson meg, Admirális. De mint látja elég sok a dolgunk, így most mennem kell. A viszont látásra. - köszöntem el az Admirálistól.
Ezek után Shor'ak és Narres felé fordultam.
- Mindent tegyenek meg, hogy a hajó tökéletesen működjön. - adtam ki az utasítást.
Ekkor a kormányos felé küldtem a következő üzenetet:
- Taylor Parancsnok-helyettes. Készüljön fel az indulásra. Ha a görbületi hajtómű, a fegyverzet és a védelmi rendszerek működnek elindulunk a Naprendszer széle felé. - adtam ki a parancsot.
Amint ezt megtettem megérintettem a jelvényem.
- Gépház. Itt Miller Kapitány. Jelentést kérek. - mondtam, majd vártam a választ.

~A hajó állapota elkeserítő és a kapitány nem törődömsége és hanyagsága kiábrándító.~
- Narres hadnagy, jelen állapotban a túlélési esélyünk kevesebb, mint 1%. Maximálisan működő hajó esetében is, egy Kocka ellen, 20% a túlélési esélyünk legjobb esetben is.
- Értettem kapitány. Akkor viszont induljunk, maximális sebességgel, mert ha a Borg oda ér, akkor már csak a túlvilágon találkozhatunk. – mondom, majd megfordulok és a pultomon kezdek zongorázni, és a hajóról kérek le részletes információt, működés…
A kapitány kiadja a parancsot, az indulásra, az ifjú kormányosnak.
~ Félek, nem sok esélyünk lesz a küldetésen, ha a kapitány ilyen lazán kezeli a helyzetet. Remélem, ez csak a kezdeti stressz és éles helyzetben jó döntéseket fog hozzni, mert ha nem, akkor a hajó érdekében meg kell tennem amit meg kell tennem. Picard admirális szavai jutnak eszembe. Amikor kiderült, hogy én leszek az első tiszt. „Egy jó elsőtist, ha úgy látja jónak, ellentmond a kapitányának, és inkább megkockáztatja a hadibíróságot, mintsem veszélybe sodorja a hajó és a rajta szolgálók épségét.” Természetesen tisztelem a kapitányt. Mégis csak elérte ezt a pozicíót. Rátermett férfi, de nekem a hajó a legénység és az ő épségének a biztosítását kell szem előtt tartanom. De a végső döntéseket ő hozza. És el kell fogadnom.~

[- Kapitány! Itt a gépház. Minden rendben. Maximális sebességre vagyunk készen. Módosítottam az antianyag arányt, és a hajó hajtóművei talán túl is szárnyalják a tervezet értékeket. Átadom a vezérlést a hídnak, és ott veszem át a szogálatot. Moklor vége.]

- Uram, - szólalt meg a kapitánynak. - Csak kimondtam amit gondoltam és a mostani helyezetbe tenni érdemes. A USS Enterprise E a Sector 001-es ütközetben sikeresen vette fel a Borg hajókkal a harcot. Jobban manőverezünk annál kockánál.
És így gondolta. Jobb az őszinteség, amely a gornoknál előny volt és a gorn fedhetetlenségét és becsületét jelezte.
- És én sohasem számolok százalékokban, uram - válaszolta az elsőtisztnek. - Kapaszkodjunk abba a 20%-ba ami nekem többnek tünik, a 0,1 százaléknál. De viszont, ha százalékokban számol, akkor elvonhatja a figyelmét, hogy bizony egy kis szerencse sok mindenen segít.
Na bölcsesség modul kikapcsol, átmenni élő fegyver üzemmódba.
- Fézerek kalibrálva - majd megszólalt. - A pajzsok bekapcsolva.
Kilőtte egy újabb szondát és becélozta a fézerekkel, majd lőtt...
- Uram jelentem, hogy a fézerek 100%-osan müködnek.
Utánna bekapcsolta a pajzsokat. Észrevette, hogy 100%-osak a pajzsok.
- Pajzsok bekapcsolva.

Miután megállapítást tettem gondolatban a kormányvezérlés tökéletességére nézve, kényelmesen elhelyezkedtem a székben. Leehetőségeimhez képest, lazítani próbáltam, aminek keretein belül, tiszti mellényem zipzárját félig lehúztam.
~Hát ez nem egy Defiant.~
Állapítottam meg, ezúttal a parancsnoki híd méreteit, és kialakítását szemügyre véve. Amint tekintetem ismét az előttem elhelyezkedő pultra tévedt, egy villogó visszajelzőt vettem észre. Végig simítottam, egy gyors mozdulattal, enyhén borostás államon, majd megvizsgáltam a jelzés okát. Bevittem pár újabb parancsot, majd félfordulattal a kapitányra néztem.
- Kapitány. – kezdtem. – A hajó energiája megugrott.
Majd előre fordultam, mire a kapitány bontotta, az Admiralitás felé nyitott vonalat. Egyik kezemmel, újra végig simítottam államon, és vártam a további utasítást. A parancs hamarosan meg is jött.
- Indulhatunk kapitány. Amikor csak óhajtja.
Mondtam feljebb valómnak, aki a gépháztól kért jelentést. Miközben megjött a válasz, egy mély, reszelős hangon; amiinek tulajdona valószínűleg Klingon lehetett; én elvégeztem az indulás előtti utolsó simításokat.

Mesélői poszt: Miller Kapitány, Shor'ak Parancsnok, Moklor Hadnagy, Narres Hadnagy és Taylor Prancsnok-helyettes számára.

Miután a rendszerek működtek és Moklor hadnagy is megérkezett elindultatok. A hajó nagy sebességgel halandt a Naprendszer széle felé, hogy görbületbe léphessen. Miközben haladtatok a rendszerek ellenőrzése folyamatosan folyt, de egész idő alatt semmit sem jelzett ki. Az út során csatorna nyílt egy másik hajótól.
- U.S.S. Atlantika. Itt a Dorelon. Parancsot kaptuk, hogy kísérjük el magukat. - hangzott az ismeretlen hang.
Mikor a képernyőn megjelent a kép egy Intrepid osztályú hajó tűnt fel elöttetek.
Ekkor elértétek a Naprendszer szélést. És amint görbületbe léptetek a Dorelon is követett beneteket. Miután beállt mellétek a kapitánya újra megszólalt.
- Miller kapitány. Alder kapitány vagyok. A konkrét parancsunk, hogy mindenképpen védjük a hátukat, amíg dolgoznak. - magyarázta el a tiszt, majd várta a választ Miller-től.

Miután Shor"ak elmondta a javaslatát felé fordultam.
- Amint lehet indulunk. - válaszoltam, majd a székemen lévő számítógépen néztem meg néhány diagnosztikai adatot.
Ekkor a jelvényem jelzett. Mikor megérintettem Moklor hadnagy hangja ütötte meg a fülem.
~ Hála az égnek. ~ jegyeztem meg magamban, majd válaszoltam.
- Köszönöm, hadnagy. Várjuk magát. - mondtam.
Ekkor Narres hangja ütötte meg a fülem.
- Köszönöm az őszínteségét, hadnagy. - válaszoltam a magyarázatra.
Miközben hallgattam Narres és Shor'ak beszélgetését egy régi emlék tűnt fel a fejembe. Az emlékben egyik tanárommal vitatkoztam egy olyan tézisről, amely szerinte megfelelő volt, míg én az ellenkezőjét hittem. Körülbelül fél órámba kerűlt mire meggyőztem, hogy legalább gondolja végig a dolgokat. És alig egy hét múlva egy óra után megjegyezte, hogy igazam volt.
Ekkor kaptam a jó hírt Narrestól, hogy minden védelmi rendszer működik. Ezzel egy időben Taylor hadnagy is informált a hajtómű állapotáról. Miután Taylor jelezte, hogy indulhatunk felé fordultam.
- Teljes impulzus, parancsnok-helyettes. Induljunk a Naprendszer szél felé. - adtam ki a parancsot.
Miközben haladtunk a kommunikációs tiszt jelezte, hogy üzenetet kaptunk.
- Tegye ki. - adtam ki az utasítást.
Mikor megláttam a másik hajó kapitányát és elmondta miért jöttek egy kicsit sem lepődtem meg.
- Örülök, hogy látom Önöket. Örömmel vesszűk a segítséget. - köszöntöttem a másik hajót. Mikor a képernyőn megjelent az Intrepid osztályú hajó egy kicsit feljebb ment a kedélyállapotom.
~ Így már mindjárt jobb. ~ morogtam magamban.
Ekkor elértük a Naprendszer szélét.
- Lépjen 8.8-as görbületbe. - adtam ki a parancsot a kormánynál ülő hadnagynak.
Ezek után, újra a Dorelon kaptányára figyeltem.
- Jól fog jönni a jelenlétük. Egyszerre két felé nem lenne könnyű figyelni. Főleg ha még lőnek is ránk. - mondtam a kollégának. - Bocsásson meg, Alder kapitány, de meg kell beszélnem néhány dolgot az embereimmel. A következő kapcsolatig, viszont látásra. - köszöntem el.
Mikor a kapcsolat megszakadt a többiekhez fordultam.
- Shor'ak, Narres, Moklor és Taylor. Irány az irodám. Megbeszélés. - adtam ki az utasítást. - Handwel. Magáé a híd. - adtam át a helyem a kommunikációs tisztnek.
Ezek után az irodám ajtaja felé indultam. Mikor odaértem kinyitottam az ajtót és beléptem rajta.

//Folytatás: U.S.S. Atlantika - Parancsnoki iroda//

- Kapitány. – néztem az összefoglaló monitorra. – Minden rendszer száz százalékon. Az energiarácsokat majd még át kell nézni kézileg is külön – külön, de jelen pillanatban az Atlantica megérdemli a nevét. „A flotta gyöngyszeme.” – mondtam Miller kapitánynak.
- Kormányos, táplálja be a koordinátákat, s ha a kapitány jónak látja, indulhatunk is.
- Handwel, küldje át a koordinátákat Alder kapitánynak,.
- Kapitány, az ügy fontosságára való tekintettel, szerintem kérjük meg az admiralitást, hogy engedélyezzék a maximális sebességet. Sokat számít az a 12óra különbség. – tettem meg javaslatomat Millernek.
Majd a kapitány rögtönzött konferenciát hívott össze a vezérkari tiszteknek.
- Igen is uram. – Gyors mozdulattal álltam fel, s indultam a kapitány után az irodájába.

Amint befejeztem, az induláshoz szükséges parancsok bevitelét a komputerbe, egy halk szisszenésre lettem figyelmes. Reflexszerűen odafordultam, és egy, a Csillagflotta egyenruhájába öltözött Klingon, hídra lépését néztem végig. Éreztem, miszerint pulzusom felgyorsult, és tenyerem nedvesedni kezdett. Ám mélázásra időm nem jutott, ugyanis ekkor, a parancsnokhangja ütötte meg fülemet. Gyorsan visszafordultam hát munka állomásom felé. mielőtt bármit mondhattam vagy csinálhattam volna, a kapitány hangja csendült fel.
- Igen is, főnök.
Feleltem gondolkodás nélkül. Ezután gyors, és precíz mozdulatokkal betápláltam a szükséges koordinátákat, és a sebesség eléréséhez szükséges adatokat. Végül kiadtam az induláshoz szükséges parancsot a komputernek. Pár percnyi utazást követően, egy idegen, férfihang szólalt meg. A kapitány parancsára, hamarosan a hanghoz tartozó kép megjelent a főképernyőn. Rövid párbeszéd vette kezdetét, a két kapitány között.
~Így van. Kettő jobb, mint egy.~
Mondtam magamban, miközben Miller kapitányutasítást adott a lassításra, majd elköszönve Alder kapitánytól, bontotta a csatornát. Ezt követően, a parancs értelmében falpattantam helyemről, és elindultam a kapitány után.

//Folytatás: U.S.S. Atlantika - Parancsnoki iroda//

Narres örömmel konstatálta, hogy a fegyverek jól funkcionálnak, legalábbis egy hamar nem fognak bekrepálni, majd a kapitány, azt mondta, hogy menjenek az irodájába. Na ez jó. Újabb megbeszélés, de megértette, hogy ezekre szükség van.
Ugyanis ha egy hajó legénysége nem tud együttmüködni, akkor az olyan, mintha egy lény testjének sejtjei nem tudnak együttmüködni és az nagyon nagy gond.
Sok mindenkinek.
- Igen is uram - majd követte a többieket az irodájába. Szóval ilyen a legénység: két ember, egy fél vulkáni, egy klingon, meg egy gorn, vagyis ő. Bár ez a föderáció és valószinüleg a klingon is olyan helyzetbe van mint ő.

/Parancsnoki iroda.../

//Mesélői poszt: Shor'ak Parancsnok számára.//

Miután kiléptél az iroda ajtaján elhaladt melletted a kommunikációs tiszt. Rögtön tudtad, hogy fontos információról lehet szó, ha nem kommunikációs rendszeren akarja közölni a kapitánnyal. A fegyverek helyének kiszámítása gond nélkül ment a számodra. Ezek után elindulhattál, hogy összeszedd a csapatod tagjait.

//Ha ide írtál akkor írj még egy posztot a Taktikai Központba, ahol összeszeded az embereidet. Oda nem kapsz mesélőit. Azt a posztot rád bízom, hogy hogyan alakítod.