Parancsnoki Híd

//Mesélői poszt: Miller Kapitány, Narres hadnagy, Taylor Parancsnok-helyettes. és Moklor Hadnagy számára.//

//Narres Hadnagy: Zöld utat kapsz. Lejárt a büntetés ideje. További jó játékot.//

A hídra érkezve a Kommunikációs tisztet a pultjánál találtátok. Miután Miller kapitány a székéhez ért a kommunikációs tiszt rögtön megszólalt.
- Uram. A hajók képi hatótávba értek. Kirakom képernyőre. - mondta, majd a képernyőn jó néhány hajó jelent meg






Alighogy megjöttek a képek a kommunikációs tiszt újra megszólalt.
- Üzenetet kapunk az egyik hajóról.
Miután beadta az üzenetet egy halszerű lény jelent meg a képernyőn.



- Üdvözlöm Önöket. Alver vagyok a Xindi fajok Vízi csoportjától. Észleltük, hogy a hajóik egy Xindik által már felfedezett objektum felé tartanak. Egy hajónk pedig kapcsolatba lépett az eszköznél lévő hajóikkal. Megtudhatjuk milyen okok miatt mentek oda? - érdeklődött a Vízi.

//Előzmények: U.S.S. Atlantika – Parancsnoki Iroda//

Az Irodából kilépve Taylor felé fordultam.
- Nos, ha minden igaz nem teljes sebességgel mennek. De reméljük, az érkezők barátok, és tudnak segíteni. – válaszoltam, majd leültem a székembe.
Ekkor meghallottam a kommunikációs tiszt hangját amit jelzi, hogy van képünk a hajókról.
- Tegye képernyőre. – mondtam.
Mikor megláttam a hajókat rögtön felismertem Őket az NX-01 Enterprise Xindi hajókról szóló jelentéseiből.
- Remek. Ezek Xindi. – jegyeztem meg, majd Narres felé fordultam. – Narres hadnagy. Álljunk készültségi szintre. Pajzsot fel, de a fegyvereket ne élesítse. – adtam ki az utasításokat.
- Taylor Parancsnok-helyettes. Lassítson, 9.2-es fokozatra. És szóljon az Doleron-nak, hogy Ők is tegyenek, így. – osztottam ki a parancsot.
Ekkor hallottam meg, hogy üzenetet kaptunk. Mikor a képernyőn megjelent az üzenő Vízi Xindi, felálltam a székemből, és előrébb sétáltam.
- Nagyon örvendek. Hanry Miller vagyok a U.S.S. Atlantika kapitánya. Az okok igen egyszerűek. Még nem találkoztunk ilyen eszközzel. És mivel a Borg-ot is érdekli a dolog, úgy döntöttünk még előttük idejövünk. Nem örülnénk, ha valami olyan eszközre tennék rá a kezüket, ami a mostaninál is erősebbé tenné Őket. – magyaráztam a Vízinek. – Mivel, úgy sejtem, hogy velünk tartanak. Szeretném, ha segítenének a másik hajónknak, hogy gyorsabban mehessünk. Ha esetleg dokkolhatna a hajójuk dokkjában, azt nagyon megköszönnénk. – kértem a halat.

Az eligazítás alatt csak figyelte az idegen eszköz hologramját, majd visszatért a hídra, ahol elvileg Shor'akkal kellett volna néhány dolgot megcsinálnia. Behelyezte a tricobalt tőlteteket a csőbe, majd eleget tett a kapitány parancsának. Felkapcsolta a pajzsokat, mikor megjelentek a Xindik. Egész életében nem látott, még ilyen lényt. Legalábbis képeken.
Amit látott, azon egy hüllőszerű létforma volt egy emberszerű mellett. De ami most megjelent. Mint a Föld tengeriben élő manátusznevű állatfaj egy egyede lett volna.
Narres köszöntéssül csak bicentett, miközben azon gondolkodott, hogy most mit csináljon és, hogy most ez mi? Diplomáciai küldetés, vagy esetleg...
Várta már, hogy bekopogjon a borg...

//Előzmény: U.S.S. Atlantika, Parancsnoki Iroda//

A kapitány sebességéhez igazított léptekkel közelítettem meg, a parancsnoki hídra vezető ajtót, ami a kis csoport közeledtére, egy alig hallható szisszenéssel feltárult. Amint átléptem az iroda és a híd között húzódó, láthatatlan határt, a hajó parancsnoka megállt, és velem szembefordulva, beszélni kezdett.
~Ami lesz, az lesz.~
Mondtam magamban, miközben a kapitány, befejezvén a nekem szóló mondanivalót, szó nélkül sarkon fordult, és a parancsnoki szék felé közelített. Nem lévén oka az ajtó előtt való álldogálásomnak, gyors léptekkel indultam meg, a hajó irányítását végző pult felé. Megérkezvén, egy hanyag mozdulattal leültem a kipárnázott, bársonnyal bevont, és ez által kényelmes ülő helyre. Kezeimmel precíz mozdulatokat téve, bevittem néhány parancsot, a sebességünket, útvonalunkat, illetve a kísérőhajó helyzetét ellenőrizendő.
~Remek. Minden a legnagyobb rendben.~
Futott át az agyamon, amikor a kapitány, Narres-nek címzett utasítása jutott el tudatomig. Ekkor felnéztem a hajó főképernyőjére, ahol négy hajó képe szerepelt.
- Igen is, főnök! - feleltem az utasításra.
- Deloren, itt a U.S.S Atlantiak főkormányosa. Kérem, húzzák be a féket, és álljanak be kilenc kettes fokozatra.
Hadartam el gyorsan, majd gyors mozdulatokkal, bevittem a komputerbe az új sebességi adatokat. Ezek után ismét a képernyőre néztem, amin a hajók helyett, egy Vízi képe tűnt fel, amivel a kapitány azonnal párbeszédbe elegyedett.

Mesélői poszt: Miller Kapitány, Narres Hadnagy, Taylor Parancsnokhelyettes és Moklor Hadnagy számára.


A Xindi meghallgatta a mondanivalód, majd válaszolt.
- Értem. Rendben. Várjuk a hajót. Maguk menjenek tovább, mi kilépünk görbületből és felvesszük őket. – mondta Alver, majd a kapcsolat megszakadt.
Ezek után a képernyőn újra a Xindi hajók tűntek fel. A Víziek hajója kilépett a görbületből akár csak a Doleron, miután Miller átadta nekik az utasításokat. Nem sokkal később, újra feltűnik a Víziek hajója és Alver jelenti, hogy a Doleron a dokkban van.


Ha akartad, akkor újra ellenőrizhetted a fegyvereket és az egyéb védelmi rendszereket, de semmit sem találtál, ami hibára adna okot. Ellenben egy olyan adat jelent meg a képernyődön, amely furcsa mód nem kellett volna, hogy ott legyen. Az adatok egy Borg kocka felépítését és egyéb információkat tartalmaztak. Ezen információk között volt egy olyan is miszerint néha ingadozik a pajzsuk energiaellátása.


A hajó fokozatosan lassított a megfelelő sebességre, majd azon marad továbbra is. A radaron láthattad, hogy az egyik hajó beáll mellétek, míg a többi libasorban követi az Atlantik-át. Ezen idő alatt semmi komolyabb dolog nem történik, viszont láthatod a távolság meghatározón, hogy már nincs olyan sok az úti célotok végéig. És ha a sebességet tudjátok növelni, akkor még hamarabb ott lesztek.


Az álcázó rendszerrel való munkád elkezdésével átnézted a hajó pontos adatait, hogy milyen lehetőségeid vannak a hajót illetően.

//Moklor Hadnagy: Szabad kezet kapsz az álcázóval kapcsolatban. Ezt a dolgot rád bízom. Ha fontos dologról van szó, mindenképpen kapsz mesélőit, de addig is csak az egy kör-egy poszt szabály érvényes rád. Miller után bármikor írhatsz, a következő köröktől.//

Hamar megkaptam a választ a késemre.
- Köszönöm. – válaszoltam amint Alver beleegyezett a dologba.
A kapcsolat megszakadta után hívtam a Doleron-t.
- Itt Miller kapitány a U.S.S. Atlantika-ról. A Víziek hajója hajlandó önöket felvenni, hogy gyorsabban mehessünk. – mondtam a másik kapitánynak.
Miután igent válaszolt észrevettem, hogy mind a Vízi hajó, mind a Doleron kilép a görbületből. Ezek után elültem a székembe és vártam a fejleményeket. Hamarosan az egyik Xindi hajó, amelyet én a Főemlős fajhoz soroltam beállt mellénk, majd a többi hajó libasort vette fel mögöttünk.
~ Remek. Legalább jó sokan vagyunk. ~ gondoltam.
Ekkor vettem észre, hogy a Víziek hajója újra feltűnt a görbületben. Miután utolért minket beállt a menet végére, és Alver jelentette, hogy az Intrepid osztályú hajónk a dokkban van.
- Nagyon köszönjük. – válaszoltam, majd a kapcsolat megszakítása után Taylor felé fordultam.
- Parancsnok-helyettes. Kakaót a hajónak. Gyorsítsunk 9.7-es fokozatra. – adtam ki a parancsot.
Ezek után továbbküldtem a sebességi adatot a Xindi hajóknak, és vártam, hogy elérjük a megfelelő gyorsulást.

Fézerek rendben, pajzsok rendben, fotontorpedók rendben. Mondta Narres, miközben az ujjai olyan sebességel gépeltek, hogy még Data is megirigyelhetné. Több pozítiv jelzés is bejön a védelmi és fegyverrendszerektől. A hajó harcra kész. A gornok ezt szeretik, ha minden rendben van.
Majd egy újabb jelzés is beérkezik, amit ő nem kért le. Egy kocka alaku szerkezet, a fegyverrendszerei leírása a szerkezeti elemek sematikus képe. Minden információ egy borg kockáról és furcsa mód kivülről jött. Az is benne volt, hogy a borg hajók pajzsa komoly energiaingadozásának van kitéve.
- Uram - szólok oda a kapitánynak - a védelmi és fegyverrendszerek harcra készek, de van itt valami. Kaptam egy üzenetet egy borg hajó jellemzőivel - átküldöm a kapitány konzoljára. - Nagyon fura.
Lehet, hogy vírust tartalmaz, de ha igy lenne akkor már régen elsötétült volna a hajóhíd. De nem.
- Megkellene néznünk, lehet csapda.

Rádió üzenet a kapitánynak:
- Kapitány, itt Moklor. Ha megoldható ki kéne lépnünk görbületből, hogy letesztelhessük az álcázót. Ugyan még várom a végső teszt eredményét, de ha minden igaz, ennyi beállítás is elegendő, hogy elbújhassunk. Természetesen még nem tökéletes, de jó úton haladunk. Moklor vége. –

Az események a megfelelő számítások után, villámgyors fordulatot vettek.
~Xindik? Itt? Mi a fene?~gondoltam magamban, majd figyeltem.
- Kapitány. Kész vagyok a számításokkal. A szerkezet megsemmisítése gyerekjáték lesz. – mondtam.
- Akkor összeszedem az embereket. Narres, maga velem jön. Jól fog jönni az ereje és harci tapasztalata egy ilyen felderítő akcióban. Kapitány, sok sikert. –mondtam, s elindultam a kijárat felé.
~ Rossz előérzetem van az egésszel kapcsolatban. Már a Xindik is feltűntek? Akkor az egész kvadráns ott lesz, plusz a Borg. Ez szuper.~
//Next: Taktikai Központ \\

A képernyőn feltűnt Xindi, és az Atlantika nevezetű csillaghajó kapitánya közötti, jó értelemben vett szópárbaj, viszonylag hamar befejeződött. A főleg „magyarázkodásból”, és kérésekből álló beszélgetés, a hajó legfőbb parancsnokának sikerével végződött, hiszen a vizi beleegyezet mindenbe, mit Miller kért. Amint eltűnt az élőlény a főkivetítőről, gyorsan visszatértem munkámhoz.
~Huhh, ez meleg volt. Hiszen egy rossz szó, és hamarabb kezdhetjük a bulit.~
Futott át az agyamon a gondolat, miközben felettesem, a minket kísérő hajónak szánt utasítása jutottak el tudatomig. Mindeközben a pultra meredtem, ahol a jelenlegi, kilenc kettes fokozató hipertér sebesség kiírása mellett, további fontos adat szerepelt.
- Főnök. A Xindik követnek minket. – kezdtem. – Illetve hamarosan elérjük a kincses szigetet.
Fejeztem be, célozva rá, hogy hamarosan megérkezünk a cél koordinátákra.
- Igen is, főnök.
Feleltem a felettesemnek, majd gyors mozdulatokkal bevittem az új sebesség adatokat a hajó MI-jébe. Ekkor szólalt meg Narres, aki aggodalmát fejezte ki, taktikai helyzetünk miatt. Pár pillanattal később, Moklor klingon, a kommunikációs csatorna által közvetített, mély hangja töltötte be a helyiség légterét.
~Soha sem fogom megszokni.~
Remegtem meg ösztönösen, amikor is egy, még sosem hallott hang jutott el tudatomig. Reflexszerűen a beszélő felé tekintettem, majd kezem az övemben lévő fézesemre siklott. Szemmel követhetetlen gyorsasággal, felugrottam helyemről, majd a fézert előkapva, tekintettel néztem az egyelőre ártalmatlannak tűnő férfira.

Narres jelentését meghallva nagyon meglepődtem.
- Nézzen utána, hogy van e csapda az adatokon. - adtam ki a parancsot, majd leültem a székembe.
Miközben megnéztem néhány adatot, meghallottam Moklor hangját is.
~ Mi a szösz. Mindenkire most jött rá a jelenteni való. ~ morogtam, majd válaszoltam a Főgépésznek.
- Ha megérkeztünk az idegen eszközhöz és letettük a felderítő csapatot, letesztelheti az álcázót. - válaszoltam.
Helyettesem megszólalása cseppet sem lepett meg, sőt már számítottam rá, hogy Ő is mond valami.
- Köszönöm, Parancsnok. - jegyeztem meg, majd folytattam az adatok elemzését.
Alig, hogy újra munkához láttam, egy fényes gömb jelent meg a hídon, majd alakul azzá a személyét akit már láttam Pickard kapitány jelentéseiben.
~ Mi az ördögöt akar már megint ez a Q? ~ kérdeztem magamban.
Kérdésemre hamar megkaptam a választ. De az idegen mondandója közben láttam, hogy Taylor fézert ránt. Mikor Q befejezte átvettem a szót.
- Tudom, hogy ki maga Q. És csak megjegyzem. Jobban jár, ha békén hagy minket és keres valami más szórakozást. - mondtam. - Mikor megláttam, hogy a Borg hajók előrébb repültek, rögtön tudtam, hogy a megátalkodott idegen műve. - Tűnjön el. És soha többé ne jöjjön ide. Nem vagyunk játékszerek. De kevergesse csak a lapjait. Úgyis elbukik. Mert magát csak a szórakozás érdekli. És elfelejti, hogy nem maga az egyetlen olyan lény ebben a galaxisban akinek dolga van. Most pedig takarodjon a hajómról. - fejeztem be, majd Taylor felé fordultam.
- Csinálja csak tovább a dolgát, Parancsnok-helyettes. Ne foglalkozzon vele. Egyszer csak megunja a dumálást és elmegy. És ez mindenkire vonatkozik. - mondtam a hídon lévő többi embernek.

//Ezennel körváltás volt. Mindenki írhat. A sorrend: Narres Hadnagy, Taylor Parancsnok-helyettes.//

Narres elkezdi kielemezni az információt, valami gyanús programcsomag, vagy kódsor után. A munkájába nem zavarta meg a klingon mélyhangú jelentése, se nem, hogy kiléptek a görbületből. De a hídon megjelenő alak, aki magát Q-nak nevezte. Mondott egy vicces kis beszédet, majd elsütött egy poént, amely csak neki volt vicces.
A Borg hajók eltüntek a radarokról, majd megjelentek sokkal közelebb. Taylort kőszoborrá változtatta. Eltünt a kapitányal együtt, aztán minden energia elszállt a létfenntartó rendszerek kivételével.
A Borg itt van. Nincs semmijük amivel...

- Taa ke mai loo! BAK! See rem tahlaa! Treyst Berat kara tok ah see! helyét - ordított denobulán nyelven, ami egy corvallen zsoldos becsületére vállhatott volna. - Megyek! - kiáltotta Shor'ak után és követte. A helyére Zri'ul egy kretassai tiszt lépett.





//Kérlek jelöld a Folytatást a posztodban. Miller kapitány)//

Miközben a parancsnoki hídon megjelent, Q-nak nevezett, emberre hasonlító, mégis minden kétséget kizáróan idegen létformát fixíroztam, a kapitány nekem címzett mondatai jutottak el tudatomig. Fejemet a hajó mindenkori, legfőbb parancsnoka felé fordítottam, majd a parancs értelmében elraktam fézeremet, amikor is, az idegen hangos nevetésére lettem figyelmes. Hirtelen a férfi felé fordítottam fejemet, amikor egy gúnyos kijelentés, meg egy csettintés hangja jutott el agyamig.
~Gúnyolódj csak.~
Gondoltam megvetően, majd ügyet sem vetve a férfi cselekedetire, megpróbáltam leülni székembe, ám a testemet mozgató izmok nem engedelmeskedtek agyam parancsainak. Ekkor az idegen, nevető hangjára lettem figyelmes.
~Mi van?~
Gondoltam magamba, ugyanis hang, minden erőfeszítésem ellenére sem jött ki a torkomon. Ezek után újabb beszéd következett, majd egy újabb csettintés kíséretében, mind az idegen, mind a főparancsnok eltűnt. Pár másodperccel később a U.S.S. Atlantika nevű csillaghajó, parancsnoki hídja elsötétült. Végül, úgy tízpercnyi tétlenséget követően, megmozdultak izmaim.
~Nincs energia, nincs semmi.~
Futott át agyamon, miközben a hatalmas ablakra néztem.

Mesélői poszt: Taylor Parancsnok-helyettes számára.

Miután fel tudtál kelni és meg tudtad nézni hajó állapotát, jelző rendszereket, láttad, hogy szinte csak az alapvető életfeltartáshoz szükséges eszközök működnek. Mivel te voltál a rangidős a Hídon. A Kapitány eltűnése miatt. Így mindenki neked adta le a jelentéseket. Sorra hallottad, hogy nem működik a kommunikációs rendszer, nincsenek védelmi és támadó eszközök. Ezen kívül még több tucat hasonló dolgot hallottál. Ezekben a pillanatokban nem tudtatok semmit tenni. És még a belső kommunikáció is kikapcsolt.

Miután Q felnevetett és Taylor megdermedt rögtön el akartam indulni, segíteni, de nem tehetettem, mert a behatoló szóáradatot indított el felé, és megvádolt, hogy arrogánsan reagáltam. Ekkor megálltam és a Q felé fordultam.
~ Hogy kerülne a pokol kényköves bugyrai legmélyére ez az átkozott Q. Remélem egyszer valaki elintézi végre.
- Azonnal változtassa vissza. – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
Mire észbe kaphattam volna, már késő volt Q bevetette jól ismert utazási módszerét és elöllem eltűnt a híd képe.

//Folytatás: Qntinuum – Q közbeavatkozásai//

A parancsnoki híd, teljes elsötétedésének köszönhetőem, tökéletes pompájában láthattam a csillagok távoli fényeit, illetve a szintén, tehetetlenül lebegő Xindi hajók körvonalait. Azonban ez a békés „csillaglesés”, nem tartott túl sokáig, hiszen a főparancsnok, illetve az első tiszt távollétében, én kaptam meg az állapot jelentéseket a nyilvánvalóról. Visszazökkenve a valóságba, halkan sóhajtottam, majd az energia hiánytól elfeledett pultra néztem.
~Legalább nem fagyunk halálra.~
Gondoltam magamban, majd a sötétség megnyugtató leple alatt, összedörzsöltem kissé megizzadt tenyerem. Éreztem amint ismét felgyorsul szívverésem, tudván, hogy mindenki tőlem cárja az utasításokat.
- Re-rendben. Mi-mindenki nyugodjon meg. – hadartam. - Maga, - mutatattam az egyik tisztre. – meg én, megpróbálunk eljutni a gépházba. – folytattam szint érthetetlen hangon. – Amíg nem vagyok itt, Handwel parancsol.
Ezután tétován körülnéztem a sötét helyiségben, megpróbálva kivenni az arcokat.
- Nos, igen. Induljunk.
Mondtam az előbb mutatott tisztnek, majd elindultam a folyosóra vezető ajtó felé, amit a manuális ajtó nyitóval próbáltam feltárni.

Mesélői poszt: Taylor Parancsnok-helyettes számára.

Az ajtó kinyitására tett kísérleteitek nem jártak sikerrel, még 10 perc múlva sem. És hiába próbáltatok bármilyen kapcsolatot létesíteni bárkivel a hajón, nem tudtatok kommunikálni. Egyszer csak megjelent az egyik monitoron egy jelzés, hogy a Borg hajók egyre közelednek az idegen eszközhöz.

//Előzmények: Föderációs területek - Qntinuum - Q közbeavatkozásai//

Mikor újra a U.S.S. Atlantika fedélzetén voltam, láttam, hogy a hajó még mindig inaktív. A mellettem áló Q felé néztem, akin kapitányi egyenruha volt.
~ Ezt a .... ~ kezdtem bele gondolatban, de inkább nem fejeztem be.
- Visszakaphatnánk a hajók felett az irányítást. - kértem az idegent. - És ha lehet öltsön Gyakorló zászlósi egyenruhát. - fejeztem be a kéréseket, majd a már jó állapotban lévő Taylor Parancsnok-helyettes felé fordultam.
- Kettes! Amint működik a diagnosztikai rendszer, indítson el egy teljes ellenőrzést. Minden tudni akarok a hajó állapotáról. - adtam ki a parancsot a másodtisztnek.
- Q! Mostantól vegye, úgy, hogy a legénység tagja, mint Gyakorló zászlós. Így ugyanazon szabályok vonatkoznak magára mint a legénységből bárki másra. Megértette? - kérdeztem.

Az űrből beszűrődő, halvány csillagfénynek, és a parancsnoki híd memorizálásának köszönhetőn, könnyen, és hamar eljutottam a folyosóra vezető ajtóig. Mire odaértem, az általam kijelölt tiszt is megérkezett, némi; a többiektől származó; méltatlankodás, és bocsánatkérés kíséretében. Habozás nélkül megpróbáltam az ajtót kinyitni a kör alakú koronggal, azonban keserűen kellett konstatálnom próbálkozásom sikertelenségét.
~Miért is lett volna ily egyszerű?~
Gondoltam magamban miközben felegyenesedtem.
- Kérem, próbálja meg újra.
Adtam ki a parancsot, a mellettem állónak, majd megfordulva, elléptem a stabilan záró ajtótól. Miközben tettem pár lépést, egy mélyebb hang jutott el tudatomig, ami számomra nem éppen tetsző információt közölt.
~Remek. Lehet még ennél is jobb a helyzet?~
Kérdeztem magamtól, amikor két, azonos kapitányi egyenruhát viselő férfi jelent meg a hídon, közvetlenül a kapitányi szék mögött. Lépteimet hirtelen megállítva, tágra nyílt szemekkel, hátráltam.
~Mi a…?!~
Kérdeztem magamtól, amikor a hajó valódi parancsnoka azonnal beszélni kezdett. Szavait, először a mellette álló Q-hoz, majd hozzám intézte.
- Vettem, főnök! – mondtam.
- Egyébként jó újra látni, főnök.
Mondtam mosolyogva, és jóval nyugodtabb hangon, mint az előbb. Ezután tekintetem a Q nevezetű idegenre siklott, miközben mosolyomat vesztve, munka állomásomhoz siettem.

Mesélői poszt: Q, Miller Kapitány és Taylor Parancsnok-helyettes számára.

Miközben a Kapitány Q-val beszélt a rendszerek még mindig inaktívak voltak. És ha kinéztetek az ablakon láthattátok, hogy a többi hajó is mozdulatlanul áll.

Q vigyorogva nézett rád, s szánakozva megrázta a fejét.
- A maga utasítása volt kapitány, hogy ne használjam az erőmet. Oldja meg a legénysége a problémát. Maga mondta, hogy maguk…nagyon jók. – mondta.
- Nos, én megfigyelőként vagyok jelen, s nem a legénység tagjaként. De rendben. Akkor ruhát váltok. – mondta s egy csettintés után, flotta admirálisi egyenruhában ült le a kapitány melletti, az első tisztnek fenntartott fotelba.
- Megfelel…kapitány? – kérdezte, s kezét a tarkójára téve, kényelmesen hátradőlt a fotelban.

Miután Taylor válaszolt felé fordultam.
- Örülök, hogy, így látja, Kettes. - mondtam.
Ekkor Q olyat mondott amitől egy pillanatra felment bennem a pumpa.
- Nézze, Q. Nincs se időm, sem kedvem vitatkozni magával. Úgyhogy leszögezek valamit. Maga ettől a perctől kezdve, olyan mintha a legénységhez tartozna. Még ha megfigyelő is. Úgyhogy megkérném tegye amit mondok. Vagy, úgy akar járni, mint régen Pickard idején. Emlékszik a megszegett egyezségre? O, igen. Tudok róla. A képesség korlátozás, pedig az utánra szólt, hogy visszakaptuk a flotta felett az irányítást.
Ekkor hirtelen Q-n megjelent az Admirálisi egyenruha.
- Ám legyen. Ha nagyon ezt akarja. - válaszoltam.
Ezek után kersztbe fontam a karom, és vártam, hogy "kedves vendégünk" tegye amit mondtam.